Patina: február 2010

II. File-Hímzés

Author: Martha / Címkék: file, rece hímzés

A kész filét hímezni díszíteni szokták. Erre a célra az egyenes menetű hálót megnedvesítve erős drótból, erre a célra készített rámára feszítjük, hogy szemei egyenletesek maradjanak.

A filetháló hímzése különböző öltésekkel történik. Nagyon gyakori az egyszerű szövőöltés. Ehhez vastagabb szálú puha pamutot veszünk és váltogatva hol alulról, hol felülről fogjuk át vele a filet szemeit, a kívánt minta szerint. Egy-egy szembe annyiszor öltünk, ahányszor a fonál vastagsága kívánja, vagy a háló erőssége engedi. Változatosabbá tehetjük a technikát, ha a minta megfelelő részeit merőleges irányban vezetett öltéssel töltjük ki. Ugyancsak szép és leggyakrabban használt a sűrű szövőöltés, melynek technikája azonos az egyszerű szövőöltéssel azzal a különbséggel hogy saját maga szálaiból alkot rácsozatot. Egy-egy filetszembe mindig párosszámú hímzőfponalat kell húzni, különben csúnya a szövés.

Hurok öltés a szálat egy szálcsomó közepére erősítjük, ezután laza hurkot készítünk minden négyzetbe, balról jobbra vezetjük be egy függőleges és egy vízszintes pálcán keresztül a tűt felülről lefelé visszük a recézett pálcika latt a dolgozó szál háta mögött.

Sz.Martha

4 megjegyzés

I. Recze-Filet készítés

Author: Martha / Címkék: file, recze

A legtöbb kézimunkának keletkezési időszakát legalább megközelítőleg meg lehet határozni, de a recemunkára nézve hiányzik minden kiindulási pont, mert e munka már a legősibb népcsoportoknál is ismeretes volt.

Eleinte csupán halászatra és vadászatra szánt hálók készítésére használták, csak később lett finomabb kivitelben előállítva, ezek a munkák bizonyultak legalkalmasabbnak a hímzéshez.

Kellékei

két végén hasított, ruganyos filett-tű
a vékony hengeres vagy lapos pálcika
jó keményen töltött, varrópárna

Munka kezdéséhez rövid szál erős fonalat veszünk, amiből tág hurkot formálunk, melyet gombostűvel a varrópárnához erősítünk. A szemek nagysága pálcika vastagságától függ /egy-egy filet szem kétszer akkora mint pálcika vastagsága/.
Erre a hurokra csomózzuk rá a filet fonalat. A filet-kötés balról jobbra halad, ha a sor végére értünk, egyszerűen kihúzzuk a pálcikát az utolsó szemből, megfordítjuk a munkát és folytatjuk a következő sor elején.
A pálcikát a bal kezünk mutató- és hüvelykujja tartja és pedig mindig vízszintesen változatlanul egyenes fogással. A tűre csavart fonal a pálcika előtt kanyarodik hátra olyan módon hogy nemcsak a pálcikát, de vele együtt mutató- és gyűrűsujjunkat is körülfogja. A bal hüvelykujj a pálcikára fektetve leszorítja a szálat, melyet ezután másodszor is körülvezetünk, de ez uttal hátulról előre, és pedig úgy hogy most a kisujjunkat is körülfogja. Majd a tűt a pálcika mögött 3 és 4. ujjunkkal alkotott hurkon át az előbbi sornak megfelelő üres szemébe vezetjük s összehúzzuk a hurkot, ami úgy történik hogy a bal hüvelykujjunkkal letartott szálat elengedjük, azán 3. 4. ujjunkat is kihúzzuk óvatosan a hurokból. A szálat most már csak a kisujjunk tartja még s erről csak akkor engedjük le, mikor a szem már jó szorosan a pálcika köré igazodott

Van egyenes menetű és rézsutos filé. Az egyenes filé szemei párhuzamosan haladnak a szélekkel. Ez a leghasználatosabb alak.
A munkát mindig egy erős szálból készített idegen hurokból kezdjük, akár négyszöget, akár csíkot akarunk. E kisegítő hurokra két szemet öltünk és a sor végén, valamint minden következő sor végén is, egy-egy szemmel szaporítunk. Ha a kellő szélességet elértük és négyszöget kívánunk, akkor a középső sort szaporítás nélkül dolgozzuk végig, a következő sorokban pedig fogyasztunk, ami úgy történik, hogy a két utolsó szemet egybefogjuk. A négyszög utolsó szemét már nem vesszük pálcikára. Ha csíkot készítünk és már elég szélesnek találjuk, akkor váltogatva, egyik sor végén szaporítanunk, másik sor végén fogyasztanunk kell. Így mindig a kívánt szemmennyiség marad a pálcikán. A csíkot ha már kellő hosszúságát elérte, ugyanúgy végezzük be, mint a négyszöget, vagyis fogyasztunk minden sor végén.

A rézsutos filet tág segédhurokba kezdjük és mindjárt annyi szemre, amilyen széles hálót akarunk. Sem szaporítanunk, sem fogyasztanunk nem kell a sorok végén.
A filet munkák szélét rendesen hurkolással dolgozzuk el és pedig úgy hogy a hurkolás ívét vagy mintáját vastagabb puha szállal előhúzzuk.
Az elszakadt vagy pótlásra szoruló fonalat takács-csomóval bogozzuk össze mindig úgy hogy a csomó a legutolsó szem lekötéséhez lehetőleg közel jusson, mert különben egyenlőtlen szemű lesz a munkánk.

Hosszú csíkok készítésekor ajánlatos helyenként vízszintesen vezetett fonállal elkötni a munkát s azután e kötésnél fogva a párnához erősíteni. Így nem nyúlik ki a file.

Ha fogazott szélű négyszöget kívánunk akkor a négyszög közepén kezdjük el a munkát vagyis az óhajtott nagyságnak megfelelő számú szemet öltsük a kezdő hurokba és minden sor végén fogyasztunk., de nem összefogással, csak egyszerűen a sor utolsó szemét figyelmen kívül hagyjuk. Mikor az utolsó szemhez érünk, bevégezzük a munkát és a fonalat takács-csomóval az elkészített középhez kötve, a már leírt módon elkészítjük a négyszög másik felét is.

Sz.Martha

0 megjegyzés

Kollázs porcelánból

Author: Martha / Címkék: kollázs, porcelán

0 megjegyzés

Porcelán és keménycserép

Author: Martha / Címkék: keménycserép, porcelán

A porcelán a keramika legnemesebb anyaga, kínai találmány, kvarc, kaolin és földpát keverékéből előállított fehér masszából készül. Cserepe teljesen tömör, nedvszívó képessége nincs. Törésfelülete fehér, fényes, kagylós. A porcelánmassza és a máz összetétele szerint beszélhetünk kemény- vagy valódi és lágyporcelánról, de átmeneti fajták is vannak mint a "csontporcelán". Az európai keményporcelán alapanyagát az előkészítés során finomra őrlik, gyúrják, képlékeny masszává alakítják, majd korongolják vagy formába öntik.

A porcelántárgyat a megformázás után először 800-900 C körüli hőmérsékleten kiégetik, majd ugyanezen nyersanyagokból, de más arányban kevert mázolatba mártják és kb 1400 C-on újból kiégetik. A máz ragyogóan fényes, fehér felületet ad, amelyen a díszítés jól érvényesül. A díszítések máz feletti vagy máz alatti festésűek lehetnek. A máz feletti festést fémoxidokkal végzik, majd 800 C-on beégetik, az aranyozást alacsonyabb hőfokon, kb 700 C-on égetik be. A porcelán neve neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik.

A kőedényt az angolok és a franciák finomfajansznak hívják. Kétféle keménycserepet ismerünk, az ún. puha vagy meszes keménycserepet, melyet fehér tűzálló anyagból mészkőből v. krétából és kvarcból készítenek és a kemény kőedényt, melyet fehér tűzálló anyagból, kvarcból és földpátból állítanak elő. Anyagát iszapolt fehér anyag és kaolin alkotja, melyhez finomra örölt kvarcot, földpátot és krétát adnak meghatározott arányban. Az így nyert agyagkeveréket gipszedénybe teszik, melyben a keverék kellően összesűrűsödik. A tárgyak formálása öntéssel, szabadkorongolással történik, melyet szárítás után agyagtokba rakva terrakotára égetnek, majd máziszapba mártva, tokokba rakva újra égetik.

Máza átlátszó bóraxos ólomüveg, melyet kvarc, bórax, ólomoxid, és földpát alkot.
Díszítése többféleképpen történhet. Leginkább elterjedt a máz alatti festés. A mézgás vízzel összedörzsölt festékkel a terrakottára festenek és csak ezután mázazzák és égetik ki a tárgyat. Durvább díszítményeket sablonnal, a finomabbakat pedig illanó olajjal kevert festékkel nyomják az edényre. A rajzot rézlemezre vésik, és cinkográfiai eljárással viszik rá az edényre. Végül máz felett is festik az edényeket a porcelánfestés eljárás szerint.