Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts with Thumbnails

Lippay János: Virágok királynéja

Author: Martha / Címkék:











XVII. század közepén Lippay György, a tudományokat és a virágokat kedvelő hercegprímás irodalmilag is megörökített, világhírű pozsonyi kertjében díszlettek, s amelyekről a prímás öccse, Lippay János a következő felsorolást hagyta ránk később még részletesen ismertetendő s a magyar kertészeti irodalomban alapvető jelentőségű művében.

Hogy a rózsának dicsőséges szépségét sok ékes szókkal felmagasztaljam és annak tulajdonságát cifrán leábrázoljam, nem szükséges. Eléggé felékesítette az, aki őtet virágok királynéjának nevezte. Neme és színe neki külömb-külömbféle.

1. Közönséges a dupla barackvirág- vagy testszínű, igen jó illatú. 
2. Másik, egy kevéssé pirosabb, sokkal nagyobb, teljesebb levelesebb, százlevelűnek híják. 
3. Hollandiai rózsa, ezt is százlevelűnek híjjk; ez még veresebb, cinobrium-színű, de nem olyan erős illatú. Alacsonyra nő, a táblákba is illik, főképen a közepin és a szegleteken.
4. Tarka-barka, veres fehérrel, teljes. 
5. Milesia, bársonyrózsa, igen szép veres, noha nem felettébb teljes; de minden levelei szívesek. Igen jó rózsaecetnek, kiváltképen a bimbója, mikor szinte ki nem nyílt. Elmetszik a sárgáját róla; szép veres színt ád neki, ha megszárasztják az árnyékon s úgy teszik ecetbe. 
6. Cinnamomea, pünkösdi rózsácska, apró, legelébb virágzik; kevés, gyenge szaga van, a fája is alacsony, maga teljes. 
7. Hónapi, vagy olaszországi rózsa, aki csaknem minden hónapban virágzik, főképen ősszel és télnek elején is; szép teljes és jó illatú, a színe mint a közönségesnek. Ezt edénybe kell tartani és télre pincébe vinni.
8. Vagyon paraszt is igen szép veres, jó ecetbe. 
9. Fehér rózsa, teljes, kinek a közepe egy kevéssé veres. 
10. Halvány színű fehér rózsa, teljes. 
11. Tejszínű, igen fehér, teljes, sok levelű. Ezek a fehér rózsák nem oly jó illatúak, mint a veresek; de rózsaírnek jók. 
12. Vannak apró fehér rózsák, egy szálon sok nő ki, egész télig mind virágzik, teljes, valami szaga is van. 
13. Sárga, teljes, öreg rózsa, mint a másféle színű, csakhogy ritkán virágzik; idején féreg terem a bimbójában s megeszi. Nincsen szaga. 
14. Sárga, együgyű, aki nem teljes, ennek is nincsen szaga. 
15. Narancsszínű, belől a levelei veresebbek, mint a bársony, kívül sárgább. Ha ki a kezével megtöri, olyan büdös, mint a palackféreg.”

Tűfestés

Author: Martha / Címkék:







'Kis kedves virágok, levelek lapos öltéssel vagy áthelyezett laposöltéssel  kitöltve készülnek. Az öltéseket mind egy sorban csináljuk és ezt ismét a használandó szállal összekötjük. A finom szálat aztán megint apró öltések fedik és az erősebb szállal megint hosszabb öltést készítünk. Az öltések áthelyezve vannak és soronként lesznek készítve. Úgy hogy a következő öltés egy kissé mögé tűzendő, hogy mint a két összekötés a hímzés színén egyenes sort képező öltéseket mutassanak.
A virágok, levelek mindig a levélnek csucsán kezdődnek és nem annak kelyhén vagy szárán. Ha színezve dolgozunk mindig azzal a színnel kell megkezdeni, mely a tárgynak természetes fekvése és természetes színvegyülékének megfelel. Az öltések sorrendje a rajznak vonalain haladnak.'










 'A színeket festőileg kell összeállítani, a világosságra és árnyékolásra egyenlően ügyelni kell. Virágot hűen, természet után festhetünk oly módon, ha azon virágot, melyet készíteni akarunk friss üde állapotában vesszük mintául vagy ha az nincsen jó képekkel ellátott természetrajzban nézünk utána a hímzendő virágmintának.. A minta után választjuk aztán a színeket, kissé halványabb árnyalatban, mint a természet adja. A második minta után könnyű lesz az árnyalatokat betartani. Virágok és leveleknél az árnyalást nem szabad észre venni és ezt az árnyalást kívülről befelé kezdjük. Az elsőt egész a virág száráig fejezzük be, körülbelül a közép foltig, a kész leveleken áttesszük és utoljára magcsomócskákat készítünk. A levél idegeit, inait és bordáit az alaptöltés előtt hímezzük.'








'A tűfestés hímzéséhez elsősorban a laposöltést használjuk. A megfelelő hatás eléréséhez sok fonallal, sok árnyalattal kell dolgoznunk.
A mintán először egymás mellé laposhímzéssel egy sort varrunk, de a hímzés folytatásánál a szálvég nem lehet egyenes. A következő sorban az egyenetlen szálak közé öltjük a következő árnyalatú fonalat, s ezt a módszert a minta befejezéséig folytatjuk'.





A legősibb kerti rózsák

Author: Martha / Címkék:

A XVI. században megint új korszak kezdődik a rózsa történetében, a tudományos kutatások megindításáé. A középkor nem különböztetett rózsa és rózsa között. Ezt annál kevésbbé kellett tennie, mert mind a kolostorkertben, mind a lovagok várkertjeiben nagyon kevésféle rózsát ültettek. A középkor legelterjedtebb kerti rózsája az ókorban is közkedvelt százlevelű rózsa, melyet ma Rosa centifolia néven különböztet a tudomány. Százlevelű ebben az esetben természetesen száz-szirmut jelent. Hazája valahol keleten van, vadon termő alakjának a Kaukázus keleti felében honos Rosa centifolia var. sanctá-t tartják, amelynek öt szirma van. Valószínű, hogy a perzsák ültették először kertjeikbe, Herodotus tudósítása szerint a babiloniaiak a perzsa hódítóktól kapták a rózsa ismeretét. Így jutott később a görögökhöz is, akik már nagy rózsakedvelők voltak. Theophrastus többféle rózsát említ s azt írja, hogy a legtöbb ötszirmú, de van 12–20, sőt százlevelű – roda hekatontophylla – is. A római szerzők utóbbi kifejezést centifoliá-ra fordították le s így kapta az ókor és a középkor legkedveltebb rózsája a Rosa centifolia nevet.
A rómaiak állították elő és különböztették meg az első többször virító, remontans rózsát. Plinius azt írja, hogy a campaniai rózsa virágzik legkorábban, később nyílik a milesiai s legkésőbben a praenestiai. Clusius praenestiait a ma Rosa damascena néven különböztetett rózsának minősítette. Egyesek szerint a kolostorok nem vették át ezt a rózsát a rómaiaktól, hanem a keresztes háborúk korában jutott Európába arab közvetítéssel. Ezt jelentené a damaszkuszi név. A legkiválóbb olajrózsa és hajdan a legfőbb hónapos rózsa. Utóbbi név a XVI. században bukkan fel először latin Rosa omnium calendarum alakban.











Napjainkban a százlevelű és a damaszkuszi hónapos rózsa a legelterjedtebb parasztrózsák.
Ez volt az ókor és a középkor konyharózsája, amelynek bimbóját ecetbe tették el, szirmait pedig mézben, később cukorban. Ezért gyakran ecetrózsa vagy cukorrózsa volt a neve. Piros szirmairól bársonyrózsának nevezték. A franciák és a kertészeti irodalom rose de Provins néven ismeri kerti alakját. Az egész Déleurópában és Középeurópa déli felében elterjedt bársonyrózsa először jelentkezik a magyar botanikai irodalomban külön néven a kerti rózsa, amelyet egyszerűen rózsa néven emlegetnek, és a vadrózsa mellett, amelyet csipke vagy ebcsipke néven különböztetnek. Bejthe István így jellemzi Clusius nyomán:
Rosa pumila silvestris simplici magno rubro flore, parragi rosa.
Az ismertetett három rózsa a Rosa gallica közelebbi rokonságához tartozik s mint láttuk, a legősibb kerti rózsák ezek sorából származnak. Ha nem is lehet a régiek rózsáit minden tekintetben pontosan párhuzamba állítani a mai fajnevekkel, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy ebbe a csoportba tartoznak

Related Posts with Thumbnails

Keresés ebben a blogban

Rendszeres olvasók