A gyertyatartó elengedhetetlen része minden gyertyakompozíciónak।
Vörösrézből, ónból, sárgarézből/szegények ezüstje/ ezüst mintázatát utánozták finomabb anyagnál- bár nincs bennük az ezüst fortélyossága -igen hasznos és dekoratív।
A gyertya lágy, lobogó fénye minden környezetet megváltoztat। A történelem során a viaszt meggyújtották szimbolikus célokért éppúgy mint csak azért hogy fényt adjon। A gyertyafény mindig elvarázsol, csupa szín és illat, atmoszférája minden eseményt különlegessé tesz। Akár ünneplésre, akár romantikához, akár lazításhoz használjuk őket, a gyertyák vonzása mindenkire hat।
Európában a 10. századtól kezdve használtak világításra gyertyatartóba helyezett faggyú vagy viaszgyertyát.
A 18. sz elején a gyertyatartók általában mintegy 18 cm magasak voltak, 1800-ra egyesek elérték a 30 cm-t.
Karos gyertyatartók, kandeláberek először a 17. sz. végén készültek és egészen a 19. sz.-ig népszerűek maradtak, amikor a gázvilágítás bevezetése következtében vesztettek fontosságukból.
Az 1770-es évekig a kandellábereknek általában két karjuk volt, de ezt követően három vagy több is. A Viktória-kori példányok gyakran meglehetősen masszívak voltak akár 15 karúak is.
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése