A hazai sízés nagy múlttal bír, az első síléceket Chernel István neves természettudós-ornitológus hozta az országba Norvégiából, az első írásos emlék pedig a Herkules című sportújság 1884-es számában jelent meg A hócipők címmel.
Az első sízők 1892 telén jelentek meg a hazai lejtőkön, ekkortól beszélhetünk aktív síéletről hegységeinkben. A trianoni határmódosítás előtt számos kiváló terep kínálkozott az ország területén a sízésre, a Tátráktól egészen Erdélyig. Számos hobbisíző járta ekkor a Bakony, a Budai-hegység és az Északi-középhegység lejtőit is. Ekkor persze még felvonók és pályakezelő gépek hiányában természetes volt, hogy a sízők maguk taposták le a havat, illetve a csúszás után gyalog tették meg az utat vissza, a pálya tetejére.
.jpg)
