A legtöbb kézimunkának keletkezési időszakát legalább megközelítőleg meg lehet határozni, de a recemunkára nézve hiányzik minden kiindulási pont, mert e munka már a legősibb népcsoportoknál is ismeretes volt.
Eleinte csupán halászatra és vadászatra szánt hálók készítésére használták, csak később lett finomabb kivitelben előállítva, ezek a munkák bizonyultak legalkalmasabbnak a hímzéshez.
Kellékei két végén hasított, ruganyos filett-tű
a vékony hengeres vagy lapos pálcika
jó keményen töltött, varrópárna
Munka kezdéséhez rövid szál erős fonalat veszünk, amiből tág hurkot formálunk, melyet gombostűvel a varrópárnához erősítünk. A szemek nagysága pálcika vastagságától függ /egy-egy filet szem kétszer akkora mint pálcika vastagsága/.
Erre a hurokra csomózzuk rá a filet fonalat. A filet-kötés balról jobbra halad, ha a sor végére értünk, egyszerűen kihúzzuk a pálcikát az utolsó szemből, megfordítjuk a munkát és folytatjuk a következő sor elején.
A pálcikát a bal kezünk mutató- és hüvelykujja tartja és pedig mindig vízszintesen változatlanul egyenes fogással. A tűre csavart fonal a pálcika előtt kanyarodik hátra olyan módon hogy nemcsak a pálcikát, de vele együtt mutató- és gyűrűsujjunkat is körülfogja. A bal hüvelykujj a pálcikára fektetve leszorítja a szálat, melyet ezután másodszor is körülvezetünk, de ez uttal hátulról előre, és pedig úgy hogy most a kisujjunkat is körülfogja. Majd a tűt a pálcika mögött 3 és 4. ujjunkkal alkotott hurkon át az előbbi sornak megfelelő üres szemébe vezetjük s összehúzzuk a hurkot, ami úgy történik hogy a bal hüvelykujjunkkal letartott szálat elengedjük, azán 3. 4. ujjunkat is kihúzzuk óvatosan a hurokból. A szálat most már csak a kisujjunk tartja még s erről csak akkor engedjük le, mikor a szem már jó szorosan a pálcika köré igazodott
Van egyenes menetű és rézsutos filé. Az egyenes filé szemei párhuzamosan haladnak a szélekkel. Ez a leghasználatosabb alak.
A munkát mindig egy erős szálból készített idegen hurokból kezdjük, akár négyszöget, akár csíkot akarunk. E kisegítő hurokra két szemet öltünk és a sor végén, valamint minden következő sor végén is, egy-egy szemmel szaporítunk. Ha a kellő szélességet elértük és négyszöget kívánunk, akkor a középső sort szaporítás nélkül dolgozzuk végig, a következő sorokban pedig fogyasztunk, ami úgy történik, hogy a két utolsó szemet egybefogjuk. A négyszög utolsó szemét már nem vesszük pálcikára. Ha csíkot készítünk és már elég szélesnek találjuk, akkor váltogatva, egyik sor végén szaporítanunk, másik sor végén fogyasztanunk kell. Így mindig a kívánt szemmennyiség marad a pálcikán. A csíkot ha már kellő hosszúságát elérte, ugyanúgy végezzük be, mint a négyszöget, vagyis fogyasztunk minden sor végén. 
A rézsutos filet tág segédhurokba kezdjük és mindjárt annyi szemre, amilyen széles hálót akarunk. Sem szaporítanunk, sem fogyasztanunk nem kell a sorok végén.
A filet munkák szélét rendesen hurkolással dolgozzuk el és pedig úgy hogy a hurkolás ívét vagy mintáját vastagabb puha szállal előhúzzuk.
Az elszakadt vagy pótlásra szoruló fonalat takács-csomóval bogozzuk össze mindig úgy hogy a csomó a legutolsó szem lekötéséhez lehetőleg közel jusson, mert különben egyenlőtlen szemű lesz a munkánk.
Hosszú csíkok készítésekor ajánlatos helyenként vízszintesen vezetett fonállal elkötni a munkát s azután e kötésnél fogva a párnához erősíteni. Így nem nyúlik ki a file.
Ha fogazott szélű négyszöget kívánunk akkor a négyszög közepén kezdjük el a munkát vagyis az óhajtott nagyságnak megfelelő számú szemet öltsük a kezdő hurokba és minden sor végén fogyasztunk., de nem összefogással, csak egyszerűen a sor utolsó szemét figyelmen kívül hagyjuk. Mikor az utolsó szemhez érünk, bevégezzük a munkát és a fonalat takács-csomóval az elkészített középhez kötve, a már leírt módon elkészítjük a négyszög másik felét is.
Sz.Martha
.jpg)
