Nagy Ignác "Polgári estély" c. munkája 1840-ből
"Stanci kisasszony tizennyolcadik születésnapja tiszteletére adott estélyt lázas készülődés előzte meg. A konyhában Gugger úr figyelmeztette Nánit, hogy a kínai tea drága, ezért csak a felét főzze be.. Új csuprot vegyen, nehogy a zsírostól szaga legyen a teának, s a vendégek kibeszéljék őket."
Ezalatt a szalonban gyülekeztek a vendégek. Végre megérkezett a várva várt tea.
"Meg kell vallanunk, mi ezen italtól rendkívül irtóztunk, mert puszta látása is mindenkor betegségre és gyógyszertárra emlékeztet, s azért nem szeretünk felőle sokat beszélni. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a gyönge tea émelygést okoz, az erős pedig föllázítja a vért, és elkábítja a főt. Innen származik azon sajnos a közvélemény, mely szerint a kiváltságos teaivók gondolatai oly zavarosak, hogy mázsaszámra sem érnek egy fapénzt."
Hiába figurázta ki Nagy Ignác a polgári estélyt, a teakedvelők tábora szélesedett.
Ha hihetünk Mikszáth Kálmánnak, Petőfi Sándor és Jókai Mór is a teázók közé tartozott. Petőfi fiatal házas korában Jókaival közösen bérelt lakást a Dohány utcában. Esténként tea mellett beszélgettek, felolvasták egymásnak azt, amit napközben írtak. /Bort nem ivott sem Jókai sem Petőfi még akkor, az utóbbi még nem is pipázott./
Egykorú feljegyzések szerint Görgey Artúr is kedvelte a teát Ő sóval ízesítette.
.jpg)
