'Kis kedves virágok, levelek lapos öltéssel vagy áthelyezett laposöltéssel kitöltve készülnek. Az öltéseket mind egy sorban csináljuk és ezt ismét a használandó szállal összekötjük. A finom szálat aztán megint apró öltések fedik és az erősebb szállal megint hosszabb öltést készítünk. Az öltések áthelyezve vannak és soronként lesznek készítve. Úgy hogy a következő öltés egy kissé mögé tűzendő, hogy mint a két összekötés a hímzés színén egyenes sort képező öltéseket mutassanak.
A virágok, levelek mindig a levélnek csucsán kezdődnek és nem annak kelyhén vagy szárán. Ha színezve dolgozunk mindig azzal a színnel kell megkezdeni, mely a tárgynak természetes fekvése és természetes színvegyülékének megfelel. Az öltések sorrendje a rajznak vonalain haladnak.''A színeket festőileg kell összeállítani, a világosságra és árnyékolásra egyenlően ügyelni kell. Virágot hűen, természet után festhetünk oly módon, ha azon virágot, melyet készíteni akarunk friss üde állapotában vesszük mintául vagy ha az nincsen jó képekkel ellátott természetrajzban nézünk utána a hímzendő virágmintának.. A minta után választjuk aztán a színeket, kissé halványabb árnyalatban, mint a természet adja. A második minta után könnyű lesz az árnyalatokat betartani. Virágok és leveleknél az árnyalást nem szabad észre venni és ezt az árnyalást kívülről befelé kezdjük. Az elsőt egész a virág száráig fejezzük be, körülbelül a közép foltig, a kész leveleken áttesszük és utoljára magcsomócskákat készítünk. A levél idegeit, inait és bordáit az alaptöltés előtt hímezzük.'
'A tűfestés hímzéséhez elsősorban a laposöltést használjuk. A megfelelő hatás eléréséhez sok fonallal, sok árnyalattal kell dolgoznunk.
A mintán először egymás mellé laposhímzéssel egy sort varrunk, de a hímzés folytatásánál a szálvég nem lehet egyenes. A következő sorban az egyenetlen szálak közé öltjük a következő árnyalatú fonalat, s ezt a módszert a minta befejezéséig folytatjuk'.













