A századforduló tájékán jelent meg Mehner Vilmos kiadásában egy kis könyvecske, a 'Legújabb és legteljesebb legyező-, kesztyű-, zsebkendő- és színnyelv címmel.
Levendulaillatú ódon szalonok teadélutánjainak résztvevői, bálok, társas összejövetelek ifjai és leányai bújták kíváncsian, mi módon üzenhetnének titkon kiszemeltjüknek, kedvesüknek az ~argus-szemű~ gardedám tudta nélkül. Kedves ártatlan játék volt ez, s mivel e titkos tudományokat bárki elsajátíthatta, kevéssé valószínű hogy titokban maradtak volna.
Jöjj velem!
A kesztyűt a jobb kézre húzzuk.
Állandó lesz a szerelmed?
A kesztyűt a bal kézre húzzuk.
Szeretnék veled titkon beszélni!
A kesztyűs kezet titkon az ajakhoz emeljük.
Gyűlöllek!
A kesztyűt kifordítjuk.
Haragszom rád!
Mindkét kesztyűt egy kézbe vesszük.
Szeretsz-e?
A kesztyűujjak hegyét csipegetjük
.jpg)
