Kézimunka az amatőrök művészete
Évek múlva is megszólalnak a munkákban a 'beléöltött' titkos vágyak a fiatal emlékek.
Anyáinknak az volt az elvük, a nőnek ha öreg, ha fiatal egy percig sem szabad tétlenül ülni. A házimunka elvégzése után tehát leültek kézimunkázni. Hímeztek, csipkét készítettek, varrogattak.
A kézimunka is lényegében olyan művészet, akár a festés vagy a szobor-mintázás. Törvényei ugyanazok, nemkülönben a stílus követelményei. Csak éppen könnyebben elsajátítható a technikája és kisebb tehetséggel is lehet benne szép eredményeket elérni. Ezért azt lehet mondani hogy a kézimunka az amatőrök művészete. A nagy művészetekben csak nagy tehetség tud kiválót alkotni, a kézimunka kicsi zsánerében kisebb tehetség is eljuthat a tökéletességig. A munkában való öröm a legfontosabb tényező a szép eredmény elérésében. Tehetséggel és szeretettel mennyi szépet lehet alkotni a szövet és selyemszállal vagy csipkefonállal.
TŰFESTÉS
A csokor egyenes és áthelyezett lapos-öltéssel készül. Nem mindenki tudja a színeket festőileg összeállítani. Akár stilszerű, akár természetes alakokat készítünk világosságra-árnyékolásra egyenlően ügyelni kell. A minta után választjuk a színeketkissé halványabb árnyalatban mint a természet adja. Virágoknál és leveleknél az árnyalást nem szabad észre venni, kívülről befelé haladunk. A levél inait, bordáit az alapöltés előtt hímezzük-
Ez a minta hosszú és rövid öltéseknek köszönheti festményszerű jellegét। Egy szín két árnyalatát olykor egyszerre fűzzük tűbe és így finom színátmenetet hozunk létre।
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése