Egyik irányból rátekintve matt, másikból tompa fényű, sűrűn bolyhozott felületű, testes fogású anyag. Karakterét az alapszövetből a kelme színén kiemelkedő, sűrű hurokból kialakuló réteg, az úgynevezett flór adja. A hurkok átvágása, majd fésülése és nyírása nyomán alakul ki a jellegzetes bársonyos felület. A bársonykelméket eredetileg tiszta selyemből szőtték. Szövésmódja, alapanyagai, flórrétegének magassága, sűrűsége, iránya szerint több típusa különböztethető meg. Ismertek olyan technikát is amellyel forró vas segítségével különböző motívumokat lehetett égetni a bársony felületébe, vagy ki lehetett égetni a tervezet minták közötti részt.
A legnépszerűbb kelme
Túlzás nélkül mondhatjuk a bársony a középkor legnépszerűbb szövete volt. Viselte gazdag és szegény: olcsóbb és tartósabb változatait pamutból készítették, de gyapjúfonalból is szép bársonyok szőhetők.A XX. század elején ujjáéledt a nyomott vagy más módon mintázott figurális bársony kultusza.
A Zsenília
A bársonyhoz hasonló felületet ad, de technikája más, hiszen nem a kész szövetet bolyhosítják, hanem speciálisan bolyhos felületű fonalból szövik.Főként asztalterítők, párnák, ágytarítők céljára készültek. Ma leginkább viszkóz vagy más a selyem karakterét idéző mesterséges szál a változatlanul népszerű zseníliaszövetek alapanyaga.
.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése