Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts with Thumbnails

Térj be hozzám egy forró teára!!!

Author: Martha / Címkék:






Tea fogadtatása Magyarországon

A 18. században még igen kevés te a jutott el Magyarországra. Drága luxuscikknek számított. Első kedvelői az arisztokrácia köréből kerültek ki. Mária Terézia vámszabályzata a fűszerekkel együtt megnehezítette a tea útját is. A 19. század elején a napóleoni kontinentális zárlat átmenetileg szüneteltette a tea tengeri útját. Ekkor vált meghatározóvá és Európa szerte kedveltté a Kínából Oroszországon keresztül Berlinig elvezető szárazföldi úton szállított ún. karavántea, melyet orosz teának is neveztek. Állandósult a fekete, barna és a zöld tea megnevezés.
Az új meleg italokat kezdetben idegenkedve fogadták. A főtt kávét -csőd-víznek, a teát szénavíznek , a csokoládét melegített sernek hívta a magyar. Fogyasztásukat urizálásnak, idegen szokások majmolásának tartották, akárcsak a szép magyar ruházat elhagyását.

Teásrecept régi magyar szakácskönyvből
Punts

Dörzsölj el négy tzitrom'haját két font tzúkorral, tedd a tzúkrot egy leveses tálba, az eldörzsöltet pedig egy finom szőrszitára, fatsarj bele tizenkét lat tzitrom levet, önts reá hat ittze forró vizet, mellybe fél lat thea meg volt forrázva, azután önts hozzá egy butellia jó arakot, tedd a'tálat jól befedve gyenge pártűzre, mikor pedig már fejér tajték kezd a szélin lenni, vedd le a 'tűzről' s töltsd punts pohárba.

/Czifra István, Magyar nemzeti szakács könyv Pesten, 1829/

6 megjegyzés

Lippay János: Virágok királynéja

Author: Martha / Címkék:











XVII. század közepén Lippay György, a tudományokat és a virágokat kedvelő hercegprímás irodalmilag is megörökített, világhírű pozsonyi kertjében díszlettek, s amelyekről a prímás öccse, Lippay János a következő felsorolást hagyta ránk később még részletesen ismertetendő s a magyar kertészeti irodalomban alapvető jelentőségű művében.

Hogy a rózsának dicsőséges szépségét sok ékes szókkal felmagasztaljam és annak tulajdonságát cifrán leábrázoljam, nem szükséges. Eléggé felékesítette az, aki őtet virágok királynéjának nevezte. Neme és színe neki külömb-külömbféle.

1. Közönséges a dupla barackvirág- vagy testszínű, igen jó illatú. 
2. Másik, egy kevéssé pirosabb, sokkal nagyobb, teljesebb levelesebb, százlevelűnek híják. 
3. Hollandiai rózsa, ezt is százlevelűnek híjjk; ez még veresebb, cinobrium-színű, de nem olyan erős illatú. Alacsonyra nő, a táblákba is illik, főképen a közepin és a szegleteken.
4. Tarka-barka, veres fehérrel, teljes. 
5. Milesia, bársonyrózsa, igen szép veres, noha nem felettébb teljes; de minden levelei szívesek. Igen jó rózsaecetnek, kiváltképen a bimbója, mikor szinte ki nem nyílt. Elmetszik a sárgáját róla; szép veres színt ád neki, ha megszárasztják az árnyékon s úgy teszik ecetbe. 
6. Cinnamomea, pünkösdi rózsácska, apró, legelébb virágzik; kevés, gyenge szaga van, a fája is alacsony, maga teljes. 
7. Hónapi, vagy olaszországi rózsa, aki csaknem minden hónapban virágzik, főképen ősszel és télnek elején is; szép teljes és jó illatú, a színe mint a közönségesnek. Ezt edénybe kell tartani és télre pincébe vinni.
8. Vagyon paraszt is igen szép veres, jó ecetbe. 
9. Fehér rózsa, teljes, kinek a közepe egy kevéssé veres. 
10. Halvány színű fehér rózsa, teljes. 
11. Tejszínű, igen fehér, teljes, sok levelű. Ezek a fehér rózsák nem oly jó illatúak, mint a veresek; de rózsaírnek jók. 
12. Vannak apró fehér rózsák, egy szálon sok nő ki, egész télig mind virágzik, teljes, valami szaga is van. 
13. Sárga, teljes, öreg rózsa, mint a másféle színű, csakhogy ritkán virágzik; idején féreg terem a bimbójában s megeszi. Nincsen szaga. 
14. Sárga, együgyű, aki nem teljes, ennek is nincsen szaga. 
15. Narancsszínű, belől a levelei veresebbek, mint a bársony, kívül sárgább. Ha ki a kezével megtöri, olyan büdös, mint a palackféreg.”

1 megjegyzés

Tűfestés

Author: Martha / Címkék:







'Kis kedves virágok, levelek lapos öltéssel vagy áthelyezett laposöltéssel  kitöltve készülnek. Az öltéseket mind egy sorban csináljuk és ezt ismét a használandó szállal összekötjük. A finom szálat aztán megint apró öltések fedik és az erősebb szállal megint hosszabb öltést készítünk. Az öltések áthelyezve vannak és soronként lesznek készítve. Úgy hogy a következő öltés egy kissé mögé tűzendő, hogy mint a két összekötés a hímzés színén egyenes sort képező öltéseket mutassanak.
A virágok, levelek mindig a levélnek csucsán kezdődnek és nem annak kelyhén vagy szárán. Ha színezve dolgozunk mindig azzal a színnel kell megkezdeni, mely a tárgynak természetes fekvése és természetes színvegyülékének megfelel. Az öltések sorrendje a rajznak vonalain haladnak.'










 'A színeket festőileg kell összeállítani, a világosságra és árnyékolásra egyenlően ügyelni kell. Virágot hűen, természet után festhetünk oly módon, ha azon virágot, melyet készíteni akarunk friss üde állapotában vesszük mintául vagy ha az nincsen jó képekkel ellátott természetrajzban nézünk utána a hímzendő virágmintának.. A minta után választjuk aztán a színeket, kissé halványabb árnyalatban, mint a természet adja. A második minta után könnyű lesz az árnyalatokat betartani. Virágok és leveleknél az árnyalást nem szabad észre venni és ezt az árnyalást kívülről befelé kezdjük. Az elsőt egész a virág száráig fejezzük be, körülbelül a közép foltig, a kész leveleken áttesszük és utoljára magcsomócskákat készítünk. A levél idegeit, inait és bordáit az alaptöltés előtt hímezzük.'








'A tűfestés hímzéséhez elsősorban a laposöltést használjuk. A megfelelő hatás eléréséhez sok fonallal, sok árnyalattal kell dolgoznunk.
A mintán először egymás mellé laposhímzéssel egy sort varrunk, de a hímzés folytatásánál a szálvég nem lehet egyenes. A következő sorban az egyenetlen szálak közé öltjük a következő árnyalatú fonalat, s ezt a módszert a minta befejezéséig folytatjuk'.





2 megjegyzés

A legősibb kerti rózsák

Author: Martha / Címkék:

A XVI. században megint új korszak kezdődik a rózsa történetében, a tudományos kutatások megindításáé. A középkor nem különböztetett rózsa és rózsa között. Ezt annál kevésbbé kellett tennie, mert mind a kolostorkertben, mind a lovagok várkertjeiben nagyon kevésféle rózsát ültettek. A középkor legelterjedtebb kerti rózsája az ókorban is közkedvelt százlevelű rózsa, melyet ma Rosa centifolia néven különböztet a tudomány. Százlevelű ebben az esetben természetesen száz-szirmut jelent. Hazája valahol keleten van, vadon termő alakjának a Kaukázus keleti felében honos Rosa centifolia var. sanctá-t tartják, amelynek öt szirma van. Valószínű, hogy a perzsák ültették először kertjeikbe, Herodotus tudósítása szerint a babiloniaiak a perzsa hódítóktól kapták a rózsa ismeretét. Így jutott később a görögökhöz is, akik már nagy rózsakedvelők voltak. Theophrastus többféle rózsát említ s azt írja, hogy a legtöbb ötszirmú, de van 12–20, sőt százlevelű – roda hekatontophylla – is. A római szerzők utóbbi kifejezést centifoliá-ra fordították le s így kapta az ókor és a középkor legkedveltebb rózsája a Rosa centifolia nevet.
A rómaiak állították elő és különböztették meg az első többször virító, remontans rózsát. Plinius azt írja, hogy a campaniai rózsa virágzik legkorábban, később nyílik a milesiai s legkésőbben a praenestiai. Clusius praenestiait a ma Rosa damascena néven különböztetett rózsának minősítette. Egyesek szerint a kolostorok nem vették át ezt a rózsát a rómaiaktól, hanem a keresztes háborúk korában jutott Európába arab közvetítéssel. Ezt jelentené a damaszkuszi név. A legkiválóbb olajrózsa és hajdan a legfőbb hónapos rózsa. Utóbbi név a XVI. században bukkan fel először latin Rosa omnium calendarum alakban.











Napjainkban a százlevelű és a damaszkuszi hónapos rózsa a legelterjedtebb parasztrózsák.

Ez volt az ókor és a középkor konyharózsája, amelynek bimbóját ecetbe tették el, szirmait pedig mézben, később cukorban. Ezért gyakran ecetrózsa vagy cukorrózsa volt a neve. Piros szirmairól bársonyrózsának nevezték. A franciák és a kertészeti irodalom rose de Provins néven ismeri kerti alakját. Az egész Déleurópában és Középeurópa déli felében elterjedt bársonyrózsa először jelentkezik a magyar botanikai irodalomban külön néven a kerti rózsa, amelyet egyszerűen rózsa néven emlegetnek, és a vadrózsa mellett, amelyet csipke vagy ebcsipke néven különböztetnek. Bejthe István így jellemzi Clusius nyomán:
Rosa pumila silvestris simplici magno rubro flore, parragi rosa.
Az ismertetett három rózsa a Rosa gallica közelebbi rokonságához tartozik s mint láttuk, a legősibb kerti rózsák ezek sorából származnak. Ha nem is lehet a régiek rózsáit minden tekintetben pontosan párhuzamba állítani a mai fajnevekkel, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy ebbe a csoportba tartoznak

0 megjegyzés

Csipke-rózsa

Author: Martha / Címkék:



A lovagkorszak rózsakultuszának legszebb emléke Csipkerózsika meséje. Keletkezésének helye és ideje teljesen ismeretlen, bár már sok elmélet igyekezett ezt a kérdést megoldani. Annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy ez a mese a lovagvárak levegőjét leheli. Valahol nyugaton keletkezett, sokáig lappangott szerző nélkül, majd Gioval Battista Basile a XVII. század első felében Pentameronéjában tette közzé, amely a XVII. és XVIII. században, több mint 10 kiadást ért. Csikerózsika meséje, nyilván már, valamely későbbi korban, hozzánk is eljutott, magyar népmesegyüjtők is feljegyezték.
Magyar csipke nevének eredete meglehetősen bizonytalan. A csipke szó mint növénynév már a schlägli szójegyzékben előfordul: rubus, chipke. Hogy azonban mégsem a szedret értették rajta, valószínűvé teszi az a körülmény, hogy a szeder külön is megtalálható a schlägli szójegyzékben: morus, szeder. Jelentését talán megfejthetjük a Hortularium magyar szavaiból. Ugyanis a szójegyzék egy Hortularium-hoz kötve került elő s a Hortularium-ban is találunk magyar szavakat. Ebben olvassuk: afflamentum, chypke bokor. Tehát a középkori csipke eredetileg a bibliából ismert égő csipkebokor.
A nyelvészeti kutatások szerint csipke szavunk valószínűleg szláv jövevényszó, a szláv csipka a rózsabogyó, tehát ugyanaz a jelentése mint a német Hagebutte szóé, amely eredetileg Hain-Butzen volt. Ez is átjutott a magyarba, délnémet módosulataiból magyarosodott a hecsepecs és hecsempecs. A középkori magyar, tövist és égő tövisbokrot jelentő csipke eme kettős vonatkozását jellemző módon szemlélteti Bejthe István Nomenclator-a, amelyben ezt olvassuk:
Rosa canina, eb chipke; hoc est caninus rubus.

A bibliamagyarázók az égő csipkebokrot a keleti Rubus sanctus-nak tatják, így lett a magyar csipke a kolostorkerti irodalomban a rubus megfelelője, és az eredetileg rózsabogyó jelentésű szláv kölcsönszó így kapta a tövis értelmet. Csipkerózsika minden bizonnyal a német Dornröschen fordítása és ebben az összetételben a csipke szó mindkét jelentése kitünően érvényesül.

10 megjegyzés

'Florum flos' ~virágok virága

Author: Martha / Címkék:



A középkorban sokáig, körülbelül a XIII. századig, csak a kolostori élet biztosíthatott egyeseknek olyan nyugalmat és emelkedettséget, hogy a lélek szárnyalását lehetővé tegye. Tudomány, költészet, művészet teljesen a kolostorokba húzódott s így természetes, hogy a virágkultusz is ott virágzott ki és ott termelte első gyümölcseit. Hrabanus-nál is nevezetesebb képviselője a középkori kolostori virágkultusz ápolóinak a Bódeni-tó kis szigetén, Reichenaun, épült bencés kolostor apátja, a fiatalon elhunyt Walahfrid (809–849). A kolostori virág- és általában növénykultusznak kétségtelenül Walahfrid Hortulus címen ismert költeményei a legkiválóbb terméke. Ezekben a szerző 23 növényt énekel meg, nyilván azokat, amelyek legjobban magukra vonták a reichenaui kolostor kertjében a minden szépért és jóért lelkesedő szerzetes figyelmét.
A Walahfrid által megénekelt 23 növény neve itt következik: salvia, ruta, abrotanum, cucurbita, pepones, absinthium, marrubium, foeniculum, gladiola, lybisticum, cerefolium, lilium, papaver, sclarea, menta, puleium, apium, bettonica, agrimonia, ambrosia, nepeta, raphanus, rosa. Ezeket a neveket nagyrészt ismerjük a Capitulare szövegéből. Nehány új is akad azonban, így az absinthium (fehér üröm Artemisia absinthium), marrubium (pemete, Marrabium vulgare), agrimonia (apró bojtorján, Agrimonia eupatorium), ambrosiaChysanthemum vulgare). (valószínűleg azonos növényt jelent mint a Capitulare tanaritája, tehát varádics,
Walahfrid mindeniknek megénekli gyógyító erejét, némelyiknek szépségét is. Mennyire költői szemmel nézte a kolostorkert növényeit, legjobban a tök (természetesen a középkorban egyedül ismert lopótök) érzékeny és csavarodó kacsainak lendületes leírása mutatja. A sorrendben utolsó helyre tette a rózsát. De nem azért, mintha háttérbe akarta volna szorítani, hanem éppen ellenkezőleg, hogy teljesen szabadjára engedhesse költői lelke szárnyalását. Rózsáról és liliomról kevés hasonló szépségű verset írtak, mint a Hortulus XXV., a rózsáról szóló fejezete. „Ez a két dicső virág – írja Walahfrid – jelenti az egyháznak évszázadokon át elért összes pálmáit.” A liliom természetesen itt is a szűzesség s ennélfogva Mária virága. A rózsa a martirok vérével díszes. Mindkettőt Máriá-nak ajánlja: bello carpe rosas, laeta arripe lilia pace! A liliomot, amelyet Jézus szóval és egész életével a Szűzanyának szentelt, és a rózsát, amelyt halálával festett.
Walahfrid kötleményében jelenik meg először a rózsa mint a virágok virága, florum flos. Mivel pedig piros színénél fogva a martirok virága, a legfőbb martirt, Krisztust jelenti és Krisztus gyakran jelenik meg a középkori költészetben virágok virága néven. Így dicsőíti az 1196-ban elhunyt Geoffroi de Breteuil is nevezetes Mária-siralmában, amelyet a XIV. század elején valamelyik magyar szerzetes magyarra is lefordított. A magyar fordítás szerencsére ránk maradt a löweni-kódexben. Ez az ómagyar Mária-siralom őrzi a magyar virágkultusz első formált emlékét, a még akkor vallási értelemben vett „virágénekeket”, következő soraiban.
Világnak világossága, Virágok virága! Keservesen kínzatol, Vasszegekkel átveretel.

4 megjegyzés

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)
Related Posts with Thumbnails

Keresés ebben a blogban

Rendszeres olvasók